„Egy nő legyen mindenképp önazonos magával…” - Nagyinterjú Szávai Viktóriával

2017/11/06. - írta: Tóth Melina Zita

Milyenek vagyunk mi nők? Milyenek a 21. században a férfiak? És hát milyenek a kapcsolataink? Milyen buktatók vannak? – Erről beszélgettem Vikivel. Az interjút a Kié vagy, mondd című színdarab inspirálta.

Szerinted milyen egy vonzó nő?

Ez azért nehéz kérdés, mert rögtön megtorpanunk ott, hogy egy férfi szempontjából milyen egy vonzó nő vagy egy nő mitől érzi vonzónak magát. Ha mindkettőt összevetjük, a legfontosabb talán az, hogy egy nő legyen mindenképp önazonos magával, tehát ne akarjon mást vagy többet mutatni, mint ami, és ezzel a képpel, amit magáról gondol vagy amit magában megél, ezzel próbáljon meg elégedett lenni. Mondjuk épp ez a legnehezebb feladat egy nő számára. 

Egy erős nő tud vonzó lenni a mai világban?

Nem feltétlenül. Ez most egy kortünet: az önmegvalósítás, az önmenedzselés. A nők is beleálltak egy olyan szerepbe, amiben helyt kell állniuk, döntéseket kell hozniuk, vezetői szerepet kell betölteniük, ami van akinél automatizmus, másnál viszont egy komoly megfelelés, egy folyamatos  demonstráció, hogy megáll a két lábán, igenis jó vezető, képes másokat irányítani. Ezt a fajta görcsösséget egy férfi kiszagolja. Nem hinném, hogy egy  ilyen nőtípus igazán vonzó lehet, mert pont, amiről beszéltünk, az önazonosság hiányzik.

Szeszélyesek vagyunk mi nők? 

Abszolút. De most beszéljünk a nőiesség szép oldaláról. Egy igazi nő igenis lágy, igenis befogadó. Egy nő nem hazudtolja meg a saját belső lelkiségét, a nőhöz igenis hozzátartozik az elesettség, a gyengeség. Ezt ma már nem kifizetődő felvállalni, mert ugye a mai világban iszonyatosan kell teljesíteni. Szerintem egy nő merje vállalni a saját kiszámíthatatlanságát, saját szeszélyességét, mert ez igen is benne van a női létben. A férfiak néha döbbenten nézik, mi történik velünk. Csak egyszer élnének át egy havi ciklust… Folyamatosan ki vagyunk téve egy olyan hormonális hullámvasútnak, ami egy férfi számára felfoghatatlan: az állandó hangulatingadozásoknak és az érzelmi csapongásoknak.

A férfiak, hogy viselik ezt a hullámvasútat?

Eltűrik, mi mást tehetnének. Nem vagyunk fölkészülve a másik nemből. Milyen jó lenne, ha a gimnáziumban lennének olyan órák, ahol a lányokkal beszélnének arról, hogy mik a férfi viselkedési minták, hogyan értelmezhető ma a férfi lét, és a fiúkkal arról, hogy hogyan működik a női psziché. Kicsit rávezetnénk egymást arra, hogy miben is különbözünk, mi az egyik nem és mi a másik nem nehezebben kezelhető oldala, mik a buktatók. Persze erre magunktól is rájövünk később, mert az élet rávezet minket és megszívjuk.

faluskriszta.JPG

Szerinted milyen férfira lenne szüksége egy 21. századi nőnek?

Ez típusfüggő. Nyilván vannak trendek, amifelé megyünk, de ez nem érvényes minden nőre és férfira. Mindenki máshogyan viszonyul ehhez a kérdéshez. Nehéz dolga van a férfitársadalomnak, mert mégiscsak kell egyfajta biztonságot teremteniük, tehát azt a fajta férfi szerepet, amit évszázadokon keresztül képviseltek, hogy ők megtartó erők, eltartanak egy családot, ott vannak, mint egy szikla, aminek neki lehet dőlni. Erre igen is szüksége van egy nőnek ma is, ugyanakkor van egyfajta elvárás a férfiak felé, hogy aktívan vállaljanak fel bizonyos feladatköröket a családi élet szervezésében is.

Fotó: Falus Kriszta

A mai férfiak hajlandóak részt venni a családi életben?

Én azt gondolom, hogy ebben nagyon éles a határvonal. Vannak férfiak, akik ösztönszerűen képesek ezt magukra vállalni, és vannak, akik elutasítanak minden ilyenfajta üzemmódot. Lehet, hogy lassan ők lesznek többen. Valamiért akkora bennük a félelem a felelősség vállalástól, a megállapodástól és egyáltalán attól, hogy döntést kell hozniuk, hogy inkább kivonulnak ebből a rendszerből, és el sem jutnak a családalapításig.

Mindenhol megjelennek az illúziók. A párkapcsolatunkban is az illúziókat hajhásszuk vagy inkább a valóságot keressük?

Én azt gondolom, hogy önmagával az illúzióval nincsen baj, hiszen az illúzió tükrözi a vágyakat is. És amire az ember vágyik, azért konkrét lépéseket tesz. Akkor viszont baj van, ha az illúzió és a megélt valóság között iszonyatosan nagy a szakadék, vagy ha nem látod, hogy az illúzióból kb. hány lépésből lesz valóság. Amikor nincs átmenet a kettő között, akkor teljes a zűrzavar. De szerintem, ha két megfelelő ember találkozik, akkor nagyon szépen át lehet alakítani a bennünk élő illúziót valósággá, aszerint, hogy mennyire vagyunk rugalmasok. Ez sokszor küzdelem is, de ha sikerül közösen dolgozni ezen, akkor igen is lehet a  Walt Disney meséből egyszer csak egy tök élhető valóság. 

Folyamatosan változunk, párkapcsolatainkban képesek vagyunk a társunkkal együtt változni?

Szerintem ennek az a kulcsa, hogy az a két ember egyfelé megy-e, egy közös irányt választanak-e. Ha ez adott, tehát van egy erős értékrendje a kapcsolatnak, akkor igenis bele kell, hogy férjen, hogy a másik új utakat keres, még akkor is, ha azt nagyon nehéz lekövetni. Az is nagyon nehéz helyzet, ha valami összeomlás van, például az egyik szülő elvesztése, vagy munkahelyi problémák,  depresszió stb, ezeket is rohadt nehéz kezelni, de én azt gondolom, hogy ha van egy erős lelki bázis, akkor a kríziseken igenis keresztül lehet menni. Ezért problémás szerintem az a konstrukció, amit kialakítottunk a 21. században, hogy a házasság egy mellékes dolog, egy felesleges papír mizéria, mert lám, anélkül is működik a párkapcsolat, hiszen szeretjük egymást és ez nekünk így jó. Pont ez ad szerintem felmentést az ilyen helyzetekben, amikor egyszer csak beüt a krach, ott állsz a semmi közepén és azt érzed, hogy ez most így nem jó. Majd gondolkozni kezdesz, hogy merre tovább. De én úgy gondolom, ha két ember kapcsolatában egy vállalás, egy életfeladat van, amit márpedig azzal a másik emberrel közösen akarok végig vinni, akkor vele megyek át tűzön vízen. Ez lehet komoly erő, amikor egy ilyen szar időszakot kell valahogyan átvészelni.

divany.jpg

Mi nők nehezen adjuk a bizalmunkat a férfiaknak?

Nagyon nehezen, de ez mind a két nemre igaz, mindannyian be vagyunk zárva. Nagyon-nagyon kényes dolog a bizalom, és ez az a tényező egy kapcsolatban, ami, ha egyszer meginog, akkor az nagyon nehezen építhető vissza. Megkockáztatom, hogy igazából soha.  Megbocsájtani lehet, de a bizalmatlanság, mint egy góc, ott marad tudat alatt.

Lehetségesek a mai világban az élethosszig tartó kapcsolatok?

Az én illúzióm szerint igen. Ugyanakkor az is feladatunk, hogy ne ragadjunk benne olyan párkapcsolatban, ami lehúz minket, amiben nem tudjuk igazán megélni önmagunk, csápokkal vagyunk körbefonva. Föl kell ismernünk, hogy mikor égettük el egymást. Hiszek a holtig tartó kapcsolatban mint egy mesehősnő, de immáron 41 éves fejjel igenis tudom, hogy vannak tól-ig tartó kapcsolatok, amikből -ha fájdalmas is-, de ki kell lépni, hogy fejlődni tudj.

Meg tudjuk egymást teljesen ismerni egy kapcsolatban?

Iszonyatosan bonyolultak vagyunk ahhoz.  Az ember mondjuk harminc egynéhány éves korában eljut odáig, hogy azt hiszi, hogy kellő önismerettel rendelkezik, ura az életének, tudja mire van predesztinálva, tudja, hogy ő hogyan működik. Aztán jönnek sorra a felismerések, hogy úristen mennyi minden van ott a mélyben, mennyi mindent nem raktam rendbe, mennyi problémát cipelek magammal, milyen beidegződéseim vannak. Szóval, az emberi psziché rettenetesen bonyolult. Magunkat sem ismerhetjük meg igazán életünk végéig, pláne nem egy másik embert, akinek a rendszerébe nem látunk bele, nem látjuk a sérüléseit, nem látjuk mit hozott gyermekkorából. Annyi minden van bennünk, amit meg kell fejteni, el kell fogadni, fel kell oldani, hogy mindehhez nagyon kevés egy élet.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ketnemegyigen.blog.hu/api/trackback/id/tr7713186292

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

István Torma 2017.11.13. 10:30:10

Nekem Viktória évek óta (amióta ismerem) a legszebb "közéleti" nő. Nem csak gyönyörű vonásai, jó alakja miatt, hanem elsősorban a mosolya miatt :)
süti beállítások módosítása