Az első oldala az információ, vagyis, hogy mi a tényleges elsőszámú üzenet. Vegyük azt a példamondatot, amit, ha esős az nap elé nézünk szinte mindig mondok páromnak, „Kicsim, vigyél magaddal esernyőt!”. Ennek a mondatnak az információs oldala az, hogy vigyen magával a párom esernyőt.
A második az önfeltárás, azaz mit mond az adott üzenet a beszélőről, vagyis esetemben az, hogy nem szeretném, ha elázna a szerelmem.
A harmadik a kapcsolat, ami feltárja az adó és a vevő közötti viszonyt, vagyis az, hogy gondoskodó vagyok párom irányába, aki feledékeny, így igényli ezt a törődést.
Az utolsó oldala a képzeletbeli „üzenet négyzetnek” a felhívás, itt konkretizálódik az üzenet valódi szándéka, tehát azt, hogy a barátom vigyen esernyőt, hogy nehogy elázzon.
Tehát egy üzenetnek 4 oldala van, azaz Schultz véleménye szerint négy füllel kellene hallgatni, megérteni az üzenetet a sikeres kommunikáció érdekében, hiszen, ha „valamelyik fül jobban hall a többinél” az azt eredményezheti, hogy az üzenetnek csak bizonyos részét értelmezte a vevő, így az eredeti információ csorbultan jut a hallgató tudatába, ami tehát káros hatással lehet a kommunikáció folyamatára.
A férfiakra leginkább például az jellemző, hogy csak az objektív üzenetre (az információra) koncentrál a többivel szemben. Míg a nők hajlamosabbak mindent magukra venni, hiszen ők a kapcsolati oldalt értelmezik erőteljesebben.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.