Újra közelednek az ünnepek. Rövidülnek a nappalok. Budapesten és a nagyobb városokban megjelennek a karácsonyi vásárok. A munkahelyeken megkezdődnek az év végi hajtások és az egyetemeken rohamosan közeledik a vizsgaidőszak. Egyszerre érzünk örömet, szorongást és stresszt.

Mikor végre beköszöntenek az ünnepek mi magunk még akkor se tudunk megpihenni, a folytonos családlátogatások, vendégségek miatt. Szóval ez az egész december minden csak nem nyugodt. Ilyenkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni saját magunkról is, nemhogy szegény párunkról. Sajnos ebben az időszakban sokkal kevésbé figyelünk egymásra, és a sok stressz miatt hajlamosak lehetünk türelmetlenek lenni párunkkal, ami egyértelmű, hogy nem jó. Hová is tűnt a nyugodt, izgalmakkal és boldogsággal teli, felhőtlen gyermekkori ünnepvárás. Nem lenne kedvünk visszacsempészni ezt párkapcsolatunkba? Pedig nem kell hozzá sok minden csak némi kreativitás és odafigyelés.

Íme 2 szerelmeseknek szóló saját kivitelezésű adventi naptárszerű ötlet:

1.     
Meglephetjük egymást minden nap egy-egy apró üzenettel, ami, lehet saját ötlet vagy egy kedves idézet a netről. Ezeket az üzeneteket eljuttathatjuk párunkhoz apró cetli formájában, amit valahova becsempészünk hozzá vagy akár kicsit kényelmesen ugyan, de elküldhetjük neki üzenetben. Higgyétek el ezek a kedves kis mondatok/szövegek könnyen apró boldogságot okozhat a szerelmünknek.

Ezt az ötletet kis kreativitással akár kalendárium formájában is előre elkészítheted akár pár óra alatt.

2.       

Ez már picivel több erőfeszítést igényel, de megérheti, ha párunk nem annyira érzelmes típus. Gondolatok helyett apró ajándékokkal lepjétek meg egymást advent minden napján. Ez lehet egy apró csoki, egy kellemes masszázs, forró fürdő vagy egy finom vacsora, csak képzeletetek meg pénztárcátok szabhat határt, de okosan bármit kreatívan megvalósíthattok.

A lényeg, hogy minden nap gondoljunk kedvesünkre és próbáljunk neki örömet okozni a stresszes napokon is.

Akik unják a tömeget a fapados járatokon, gyűlölik a szűkös és kényelmetlen székeket, és nagyobb lábtérre vágynak, és persze ha van rá anyagi keretük, akkor meglephetik kedvesüket akár karácsonyra is, és óránként 60000 Euróért kibérelhetik a világ egyetlen, luxus privát repülővé átalakított B787 Dreamlinerét.

A gépet az UAS International Trip Support és a kínai Deer Jet charter légitársaság üzemelteti.  A túlméretezett luxusjet átalakítása 2,5 évet vett igénybe, csúcssebessége 1050 km/h, a hatótávolsága 15800 km.

És akkor lássuk Sam Chui utazó blogger segítségével, aki a Dubai Air Show-n megtekinthette,  hogy is néz ki ez a 220 nm alapterületű repülő lakosztály.

Ilyen kívülről, semmi hivalkodó festés:

Ilyen belülről, ez már egy kicsit más, mint amit megszoktunk egy ekkora méretű repülőn:

Adhatunk ebédet, vacsorát, legyen az üzleti vagy privát, tárgyalhatunk partnerekkel, vagy enyeleghetünk szerelmünkkel a kanapén, akár New Yorkig. Ha ezeket megunjuk, akkor lepihenhetünk ezekre a fekvőfotelekre és tévézhetünk:

Ha unalmas volt a film, és elfáradtunk, jöhet az álom a felhők felett:

Örömteli hogy egy létező piaci lukat sikerült lefedni , de mivel többségünk nem luxusfeleség, ezért ha a jövőben utazni szeretnénk, nagy valószínűséggel  továbbra is kénytelenek leszünk beérni a sokat szidott, de legalább megfizethető árszínvonalú fapados társaságoknál vásárolt repülőjeggyel. Mindenesetre, ha valaki, valami csoda folytán, mégis egy Dream Jet úttal lepne meg, azért nem utasítanám vissza

Fotók : Sam Chui

Forrás: Bild.de

Az első oldala az információ, vagyis, hogy mi a tényleges elsőszámú üzenet. Vegyük azt a példamondatot, amit, ha esős az nap elé nézünk szinte mindig mondok páromnak, „Kicsim, vigyél magaddal esernyőt!”. Ennek a mondatnak az információs oldala az, hogy vigyen magával a párom esernyőt.
A második az önfeltárás, azaz mit mond az adott üzenet a beszélőről, vagyis esetemben az, hogy nem szeretném, ha elázna a szerelmem.
A harmadik a kapcsolat, ami feltárja az adó és a vevő közötti viszonyt, vagyis az, hogy gondoskodó vagyok párom irányába, aki feledékeny, így igényli ezt a törődést.

Az utolsó oldala a képzeletbeli „üzenet négyzetnek” a felhívás, itt konkretizálódik az üzenet valódi szándéka, tehát azt, hogy a barátom vigyen esernyőt, hogy nehogy elázzon.
Tehát egy üzenetnek 4 oldala van, azaz Schultz véleménye szerint négy füllel kellene hallgatni, megérteni az üzenetet a sikeres kommunikáció érdekében, hiszen, ha „valamelyik fül jobban hall a többinél” az azt eredményezheti, hogy az üzenetnek csak bizonyos részét értelmezte a vevő, így az eredeti információ csorbultan jut a hallgató tudatába, ami tehát káros hatással lehet a kommunikáció folyamatára.

A férfiakra leginkább például az jellemző, hogy csak az objektív üzenetre (az információra) koncentrál a többivel szemben. Míg a nők hajlamosabbak mindent magukra venni, hiszen ők a kapcsolati oldalt értelmezik erőteljesebben.

Szerinted milyen egy vonzó nő?

Ez azért nehéz kérdés, mert rögtön megtorpanunk ott, hogy egy férfi szempontjából milyen egy vonzó nő vagy egy nő mitől érzi vonzónak magát. Ha mindkettőt összevetjük, a legfontosabb talán az, hogy egy nő legyen mindenképp önazonos magával, tehát ne akarjon mást vagy többet mutatni, mint ami, és ezzel a képpel, amit magáról gondol vagy amit magában megél, ezzel próbáljon meg elégedett lenni. Mondjuk épp ez a legnehezebb feladat egy nő számára. 

Egy erős nő tud vonzó lenni a mai világban?

Nem feltétlenül. Ez most egy kortünet: az önmegvalósítás, az önmenedzselés. A nők is beleálltak egy olyan szerepbe, amiben helyt kell állniuk, döntéseket kell hozniuk, vezetői szerepet kell betölteniük, ami van akinél automatizmus, másnál viszont egy komoly megfelelés, egy folyamatos  demonstráció, hogy megáll a két lábán, igenis jó vezető, képes másokat irányítani. Ezt a fajta görcsösséget egy férfi kiszagolja. Nem hinném, hogy egy  ilyen nőtípus igazán vonzó lehet, mert pont, amiről beszéltünk, az önazonosság hiányzik.

Szeszélyesek vagyunk mi nők? 

Abszolút. De most beszéljünk a nőiesség szép oldaláról. Egy igazi nő igenis lágy, igenis befogadó. Egy nő nem hazudtolja meg a saját belső lelkiségét, a nőhöz igenis hozzátartozik az elesettség, a gyengeség. Ezt ma már nem kifizetődő felvállalni, mert ugye a mai világban iszonyatosan kell teljesíteni. Szerintem egy nő merje vállalni a saját kiszámíthatatlanságát, saját szeszélyességét, mert ez igen is benne van a női létben. A férfiak néha döbbenten nézik, mi történik velünk. Csak egyszer élnének át egy havi ciklust… Folyamatosan ki vagyunk téve egy olyan hormonális hullámvasútnak, ami egy férfi számára felfoghatatlan: az állandó hangulatingadozásoknak és az érzelmi csapongásoknak.

A férfiak, hogy viselik ezt a hullámvasútat?

Eltűrik, mi mást tehetnének. Nem vagyunk fölkészülve a másik nemből. Milyen jó lenne, ha a gimnáziumban lennének olyan órák, ahol a lányokkal beszélnének arról, hogy mik a férfi viselkedési minták, hogyan értelmezhető ma a férfi lét, és a fiúkkal arról, hogy hogyan működik a női psziché. Kicsit rávezetnénk egymást arra, hogy miben is különbözünk, mi az egyik nem és mi a másik nem nehezebben kezelhető oldala, mik a buktatók. Persze erre magunktól is rájövünk később, mert az élet rávezet minket és megszívjuk.

Szerinted milyen férfira lenne szüksége egy 21. századi nőnek?

Ez típusfüggő. Nyilván vannak trendek, amifelé megyünk, de ez nem érvényes minden nőre és férfira. Mindenki máshogyan viszonyul ehhez a kérdéshez. Nehéz dolga van a férfitársadalomnak, mert mégiscsak kell egyfajta biztonságot teremteniük, tehát azt a fajta férfi szerepet, amit évszázadokon keresztül képviseltek, hogy ők megtartó erők, eltartanak egy családot, ott vannak, mint egy szikla, aminek neki lehet dőlni. Erre igen is szüksége van egy nőnek ma is, ugyanakkor van egyfajta elvárás a férfiak felé, hogy aktívan vállaljanak fel bizonyos feladatköröket a családi élet szervezésében is.

Fotó: Falus Kriszta

A mai férfiak hajlandóak részt venni a családi életben?

Én azt gondolom, hogy ebben nagyon éles a határvonal. Vannak férfiak, akik ösztönszerűen képesek ezt magukra vállalni, és vannak, akik elutasítanak minden ilyenfajta üzemmódot. Lehet, hogy lassan ők lesznek többen. Valamiért akkora bennük a félelem a felelősség vállalástól, a megállapodástól és egyáltalán attól, hogy döntést kell hozniuk, hogy inkább kivonulnak ebből a rendszerből, és el sem jutnak a családalapításig.

Mindenhol megjelennek az illúziók. A párkapcsolatunkban is az illúziókat hajhásszuk vagy inkább a valóságot keressük?

Én azt gondolom, hogy önmagával az illúzióval nincsen baj, hiszen az illúzió tükrözi a vágyakat is. És amire az ember vágyik, azért konkrét lépéseket tesz. Akkor viszont baj van, ha az illúzió és a megélt valóság között iszonyatosan nagy a szakadék, vagy ha nem látod, hogy az illúzióból kb. hány lépésből lesz valóság. Amikor nincs átmenet a kettő között, akkor teljes a zűrzavar. De szerintem, ha két megfelelő ember találkozik, akkor nagyon szépen át lehet alakítani a bennünk élő illúziót valósággá, aszerint, hogy mennyire vagyunk rugalmasok. Ez sokszor küzdelem is, de ha sikerül közösen dolgozni ezen, akkor igen is lehet a  Walt Disney meséből egyszer csak egy tök élhető valóság. 

Folyamatosan változunk, párkapcsolatainkban képesek vagyunk a társunkkal együtt változni?

Szerintem ennek az a kulcsa, hogy az a két ember egyfelé megy-e, egy közös irányt választanak-e. Ha ez adott, tehát van egy erős értékrendje a kapcsolatnak, akkor igenis bele kell, hogy férjen, hogy a másik új utakat keres, még akkor is, ha azt nagyon nehéz lekövetni. Az is nagyon nehéz helyzet, ha valami összeomlás van, például az egyik szülő elvesztése, vagy munkahelyi problémák,  depresszió stb, ezeket is rohadt nehéz kezelni, de én azt gondolom, hogy ha van egy erős lelki bázis, akkor a kríziseken igenis keresztül lehet menni. Ezért problémás szerintem az a konstrukció, amit kialakítottunk a 21. században, hogy a házasság egy mellékes dolog, egy felesleges papír mizéria, mert lám, anélkül is működik a párkapcsolat, hiszen szeretjük egymást és ez nekünk így jó. Pont ez ad szerintem felmentést az ilyen helyzetekben, amikor egyszer csak beüt a krach, ott állsz a semmi közepén és azt érzed, hogy ez most így nem jó. Majd gondolkozni kezdesz, hogy merre tovább. De én úgy gondolom, ha két ember kapcsolatában egy vállalás, egy életfeladat van, amit márpedig azzal a másik emberrel közösen akarok végig vinni, akkor vele megyek át tűzön vízen. Ez lehet komoly erő, amikor egy ilyen szar időszakot kell valahogyan átvészelni.

Mi nők nehezen adjuk a bizalmunkat a férfiaknak?

Nagyon nehezen, de ez mind a két nemre igaz, mindannyian be vagyunk zárva. Nagyon-nagyon kényes dolog a bizalom, és ez az a tényező egy kapcsolatban, ami, ha egyszer meginog, akkor az nagyon nehezen építhető vissza. Megkockáztatom, hogy igazából soha.  Megbocsájtani lehet, de a bizalmatlanság, mint egy góc, ott marad tudat alatt.

Lehetségesek a mai világban az élethosszig tartó kapcsolatok?

Az én illúzióm szerint igen. Ugyanakkor az is feladatunk, hogy ne ragadjunk benne olyan párkapcsolatban, ami lehúz minket, amiben nem tudjuk igazán megélni önmagunk, csápokkal vagyunk körbefonva. Föl kell ismernünk, hogy mikor égettük el egymást. Hiszek a holtig tartó kapcsolatban mint egy mesehősnő, de immáron 41 éves fejjel igenis tudom, hogy vannak tól-ig tartó kapcsolatok, amikből -ha fájdalmas is-, de ki kell lépni, hogy fejlődni tudj.

Meg tudjuk egymást teljesen ismerni egy kapcsolatban?

Iszonyatosan bonyolultak vagyunk ahhoz.  Az ember mondjuk harminc egynéhány éves korában eljut odáig, hogy azt hiszi, hogy kellő önismerettel rendelkezik, ura az életének, tudja mire van predesztinálva, tudja, hogy ő hogyan működik. Aztán jönnek sorra a felismerések, hogy úristen mennyi minden van ott a mélyben, mennyi mindent nem raktam rendbe, mennyi problémát cipelek magammal, milyen beidegződéseim vannak. Szóval, az emberi psziché rettenetesen bonyolult. Magunkat sem ismerhetjük meg igazán életünk végéig, pláne nem egy másik embert, akinek a rendszerébe nem látunk bele, nem látjuk a sérüléseit, nem látjuk mit hozott gyermekkorából. Annyi minden van bennünk, amit meg kell fejteni, el kell fogadni, fel kell oldani, hogy mindehhez nagyon kevés egy élet.